Intró:
A mai cikkben megpróbálom összefoglalni azt, hogy mitől érzem magam törhetetlennek, annak ellenére, hogy a fizikumom a habokban....

Az elmúlt hetekben nagyon sok minden megtörtént, ill., változott.
Mivel ez a blog őszinteségen alapul, be kell hogy valljam, kimaradoztak az edzések. Szétesett a rendszer, rendszer nélkül nincs progressz, progressz nélkül nincs motiváció. Vagy mégis?

Őszintén mondom, hogy kellemetlen ez az edzetlenség érzés. Én nem ehhez voltam szokva. Most nem megyek bele, hogy mi hátráltat, nem keresem a kibúvókat, helyette simán csak átmozgatom magam, igaz, ez nem ér fel egy rendes edzéssel, de többet ér mint a TV-nézés, nasi majszolás.

Fizikai értelemben tehát progresszióról nem beszélhetek, sokkal inkább regresszióról....

De az elmúlt hetekben történtek olyan dolgok is, amik miatt a mentalitásom szinte törhetetlen. Nem csak az, hogy vannak emberek, akik tőlem kérnek tanácsokat, meg azért sem, hogy elhatároztam magamban azt, hogy még inkább tanulmányozni fogom a calisthenics és a súlyzós erőfejlesztés világát.
Az igazi ok, hogy fejben miért érzem magam törhetetlennek az, hogy 3 szakértő is (2 edző, 1 gyógytornász) is azt monda, hogy igenis látszik, hogy komolyan veszem a dolgot és értek is ahhoz, amit csinálok. Ez az igazi elismerés.

Nyilván ez még nem jelenti azt, hogy edző vagyok, rengeteget kell még tanulnom. De ez a 3 ember nagyon megnyugtatott.
Ettől még ez az online-coaching egy teljesen új terep.
De mostantól kezdve egy picit magabiztosabb leszek ebben is.

Tehát motivációm van, amint lehet összeállítani egy edzésrendszert, és tanulni.

Intro:
Sűrűsödnek a napok, a cikkezésen kívül is bőven vannak teendőim, ezért előfordulhat az, ami most, hogy a febr. 8-i cikkígéretemet csak most tudom betartani. Elnézést szeretnék kérni ezért a kis kellemetlenségért.  

Ahogy a cikk címe is sugallja, ez egy laza kis cikk lesz.
Kevesebb szó esik a lazításról (szerintem), mint kellene. Épp ezért gondoltam arra, hogy ezt pótolni kell.

De még mielőtt belemerülnék a lazítás fontosságának boncolgatásába, kifejteném, hogy szerintem miért esik kevesebb szó erről a tevékenységről.
Nagyon egyszerűen megfogalmazva mert nem ”menő”.

Mert sokkal királyabb arról beszélni, hogy megy 30,40, 50 huzi vagy fekvő, esetleg hogy mennek a trükkök, mint arról, hogy most kellene egy kicsit nyújtani, lazítani, vagy csak egy light-osabb edzést végig vinni.

Az olvasóim tudják, hogy messze vagyok a régi formámtól, ám azt is tudják, hogy ez nem zavar, hogy sok dolgot máshogy látok.

Kvázi visszavettem a tempóból.

Ilyen volt a Valentin napi edzésem is.

Egyáltalán nem kapkodtam el a dolgokat.

Ez volt a terv:

2 körben 6 ismétléssel leedzeni a testet

Auszrál húzódzkodás, Falfekvő, Guggolás, Rendes fekvőtámasz, Hasprés, Plank.

A klasszikus menü.

Voltak gyakorlatok melyeknél sikerült a 2x6 ismétlés és voltak, melyeknél nem.

A vasárnapi edzésnek csupán annyi volt a célja, hogy jól érezzem magam. A gyengébb gyakorlatoknál, amiknél nem jött ki a 2x6 nem pánikoltam. Az egész edzés arra volt alapozva, hogy  szépen lazán nyugodtan le tudjam magam edzeni.

Egy light-os, lazulós örömedzés volt,

Arra jöttem rá, hogy nem kell hajszolni az eredményeket, mert akkor ez az egész görcsössé válik. Türelem kell ide és előbb-utóbb javulni fog minden. Plusz egy lazulósabb edzés során teret adunk a regenerációnak. Ami azért általános értelemben sem rossz.

Tényleg úgy kell hozzáállni, hogy „no stress“.

Annak ellenére hogy nem a fizikum fejlesztés volt a célkeresztben, nagyon-nagyon jólesett.

Ki merem jelenteni, hogy életem legjobb edzése volt. Hisz az edzés alatt, sem után nem éreztem fájdalmat. Meggyőződésem, hogy ezt a dinamikus bemelegítésnek köszönhetem.

Úgy is mondhatnám, hogy kimelegedtem a bemelegítéstől.

Főleg a vállaimon éreztem azt, hogy a falfekvő nagyon simám olajozottan megy.
Valamint az ausztrál húzódzkodás során sem húzódik már annyira a hátam.

Természetesen edzés után lenyújtottam magam.
De az is lassan, nem a „na most akkor rádőlök és nyújtom“ módszerrel,
hanem óvatosan, lassan rádőltem, és ahogy engedett az izom úgy dőltem be.
Főleg a mellizom nyújtásánál éreztem, hogy ez a lassabb nyújtásmódszer működik.

A fenti sorokból már kiolvasható, hogy nem hajtottam magam ki. Edzés végén is még maradt energiám. Ez egyáltalán nem gond. És egy pillanatra se volt az az érzésem, hogy hanyagoltam volna a gyakorlatokat, vagy hogy alibi edzésem lett volna.

Csak annyit edzettem, amennyit legbelül éreztem, hogy úgymond kell.

Overview:

Ezzel a cikkel azt akartam illusztrálni hogy az, ha valaki light-osabb edzésen vesz részt, az nem szégyen. Ráadásul, ha edzés alatt és után jól érzi magát, lehet, hogy többet tett az egészségéért vagy a céljáért, mint az, aki préseli magát.

Light-os edzés: Kicsit átmozgatom magam,  jó lesz ez.

Lustulás: Á majd holnap! Mi megy a Tv-ben?

A kettő NEM UGYANAZ!

KÉREM NEM ÖSSZEKEVERNI !!!

A mai cikkben a kritikáról lesz szó. Tudom, hogy kényes téma és hogy nehezen emészthető az emberek számára. Épp ezért gondoltam, hogy írok egy különálló cikket. Max. ha nem tetszik lekritizáljátok.

Miért is olyan kényes, vagy ingert keltő ez?
Senkinek sem tetszik az, amikor lemondják a munkáját.
Ez az edzéssel is így van.

Amit te felépítettél, azt más ne szólja meg, csak dícsérje. Mert akkor dagad az önbizalom.
Nincs mese, hófehérke meghalt. Legbelül mindannyian ilyenek vagyunk.
Elismerésre, dícséretre vágyunk.
A kritikával sokszor nem is foglalkozunk, pedig kéne.

A kritika elfogadása és megfogadása figyelmesebbé tesz minket.

Még itt az elején szeretném tisztázni, hogy kritika és kritika között van különbség.
Valamint az, hogy ha valakinek azt mondjuk hogy „fú ez de rossz, mi az istent csinálsz, hagyd már ezt abba, nevetséges vagy“ meg az efféle véleménykinyilvánítások nem minősülnek kritikának. Ezek csak hátráltatás céljából íródhatnak, és nagyon sanszos, hogy a frusztráltság, vagy az irígység az indítójuk.

A kritika az, amikor ehhez hasonlókat olvasunk:

Nem jó a fekvőtámasz MERT a derék be van esve, próbáld befeszíteni a hasfalad.

Az sem mindegy hogy ki írja, mondja a dolgokat.
De egy idő után, ki lehet szűrni a hozzáértő embereket, és a hasznos infókat.
Aztán az, hogy meg fogadjuk-e őket, az már csak rajtunk múlik.

Én is kaptam a napokban kritikát, és kimondottan örültem neki, hogy szépen leírta a személy, hogy milyen apróságokon kell javítani.
Fontos volt az is, hogy miközben a negatív dolgokról írt, biztatott is.
Ki is próbáltam, és valóban stabilabbnak éreztem magam az edzésen.

A kritika abban is segíthet, hogy ne szálljunk el magunktól, segít szerénynek és figyelmesnek maradni.

Az imént írtam, hogy a legutóbbi kritikát megfogadtam, és hogy stabilabbnak éreztem magam, mert figyeltem a legapróbb részletekre is.

Nem tudom, hogy a mai cikk mennyire volt érthető vagy fogyasztható.

Azt akartam üzenni, hogy a kritika hasznunkra válhat.
Csak ki kell szűrni a jó kritikát és nem egyből bepöccenni. Ez nem egyszerű. De ha van egy kis sütnivalónk, menni fog

Jó edzést mindenkinek!

Intró:

Már korábban is ígértem, hogy az alapozásról, az alapgyakorlatokról, és a pihenésről fogok írni.
Sajnos közbejött egy baleset. A laptopomba víz került, tönkre ment a billentyűzet. Véletlen volt.
A víz nem barátja az elektronikának. Ez a múlt héten történt. Azt gondoltam, hogy egy kis időre fel kell majd függeszteni a cikkírást. Hétfőn elmeséltem a történetet egy barátomnak. Aki meg is kérdezte, hogy mi lesz a cikkel, amit ígértem. Írtam, hogy nem tudom, majd még meglátom. Finoman rávilágított a tényre, hogy a régi laptopon is lehetne cikket írni, végül is igaz.
............................................................................................................

Miért is döntöttem úgy, hogy alapozásról írok?
Nem unalmas-e már a téma?
Van-e még haszna?

Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak e cikk szerkesztésénél, és úgy vélem ezek fontos támpontok voltak.

Miért is döntöttem úgy, hogy alapozásról írok?

2015.december 16-án elindult a közös munka Rebecával, elküldtem a hölgynek egy alap edzésprogramot. Így nézett ki:

6 Guggolás
6 Falfekvő/Térdfekvő
6 Ausztráliai húzódzkodás
6 Has-prés
Valamint az, ha nehéznek találná, nyugodtan felezze meg 3-3 ismétléssel.

Ünnepek alatt bele is kezdett.

Valahogy úgy január elején megkérdeztem tőle, hogy áll az edzésekkel.
Azt válaszolta, hogy túlerőltette a vállait.
Magától értetődő volt, hogy megkérdeztem, mi történt.
Azt mondta, hogy az általam ”előírt” tervet, napi 2x, heti 5x csinálta.
Abban a momentumban írtam, hogy nagyon óvatosan kell rászoktatni a szervezetet, valamint, hogy a napi 1 edzés heti 3 alkalommal a legideálisabb rendszer, vagy módszer arra, hogy szoktassuk magunkat az edzésre. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy tudom mi a motivációd. Ezt is átbeszéltük.
Azt is tudom, hogy el fogod olvasni ezt a cikket...

Mióta ez a beszélgetés lezajlott, Rebeca is változott. Nem beszélhetünk túlpörgésről.
Saját bevallása szerint is jobban érzi magát.

Ez volt a fő ok, hogy az alapozást válasszam témának

A ”kliensre” mindig oda kell figyelni.




Alapok

Alapok nélkül nem épül fel semmi. Ha pl. egy házat akarunk felépíteni.
Mire lesz szükségünk?
Egy jól megrajzolt alaprajzra, valamint egy jól kiásott alapra.

Az edzéssel ugyanez van. Csak itt az ”alaprajz” az edzésterv, és az ”alap kiásásához szükséges kellékek” a gyakorlatok.
Saját testsúlyos edzések esetében ezek változatlanul a következőek:

Fekvőtámasz
Guggolás
Lábemelés
Húzódzkodás
Híd

és ezen gyakorlatok könnyített változatai.

Meglátásom szerint egy kezdőnek, vagy egy újrakezdőnek sérülés után a 6 ismétlés jó alapot nyújthat.

Véleményem szerint a saját testsúlyos edzés a kontrollált mozdulatról szól, ezért nem érdemes ütemből dolgozni, bár tudom, hogy egy kezdő hajlamos lehet arra, hogy ütemből, vagy lendületből végezze a gyakorlatokat, az erőhiány miatt. Nem, nem azt mondom, hogy a lendület rossz, sőt a későbbiekben nyugodtan lehet váltogatni a lendületes és a kontrollált mozdulatokat, ez egy jó játék.
Csak azt mondom, hogy egy full kezdő a kontrollálásra koncentráljon.

Természetesen nem kell elfogadni, megfogadni a tanácsokat.
Mindenki úgyis a saját kárán tanul.
Nem vagyok edző, minden, amit tudok a saját bukásaim tanítatták meg velem
6 év nagy idő mely során megtapasztaltam azt, hogy igenis alapozni kell.
Még akkor is alapoztam mikor már ”haladóbb” voltam (egykezes huzi, fekvő, guggolást) csináltam, akkor is csak az edzés végén, mert mindig az alapokkal kezdtem. Ha maradt erőm akkor próbáltam a komolyabb elemeket.

Nos akkor egyszerre válaszolnék a fennmaradt kérdésekre.

Nem unalmas már a téma?

Van még haszna?

Nos, ez nem lehet megunni, és hogy van-e haszna, addig, amíg lesznek kezdők, vagy újrakezdők, ennek is lesz haszna.

Mindig lesznek kezdők ergó ismételgetni kell.

Alapok alapok alapok.....

De ne feledjünk el pihenni is. Az edzés minden esetben megterhelést jelent a szervezet számára. Regeneráció, feltöltődés.
Ez a szervezet felkészülése a következő menetre.
Adjuk meg a teret magunknak.

Remélem sikerült érthetően papírra vetni gondolataim.
Sok sikert az edzésekhez!

KÖSZÖNÖM  SZÉPEN A BIZALMAT!

Ez volt az első gondolatom, amikor megláttam azt, hogy túl vagyunk az 500 lájkon.
Igazából nagyon nehéz kifejezni azt, amit most érzek, hisz számomra ez elképzelhetetlennek tűnt,  hogy valaha is ennyien leszünk.

Nagyon, nagyon hidegrázós, mert 2013. szeptember 11-én, amikor ez az oldal elindult, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy lesznek követőim, eszembe se jutott az 500 lájk. Ez csak egy olyan ”Miért ne?” projektnek indult.

Mára már az életem szerves részévé vált.
Különböző időszakaim voltak: volt, hogy rossz passzban, volt, hogy jó passzban voltam. A cikkek mindig látogatottak voltak, függetlenül attól, hogy épp atomkirályul voltam, vagy épp a padlón koppantam.

Ezért van az, hogy, mindig úgy érzem, hogy hálával tartozom nektek, főleg a törzsolvasóknak.

Továbbá köszönetet mondok azért is, mert, ahogy az idő telt, úgy fokozatosan rájöttem arra, hogy az önfejlesztés, tanulás és a tudatosság mennyire fontos.

Rájöttem arra, hogy egy oldal vezetése nem éppen egy egyszerű meló.
Igen, melót írtam mert, tényleg sok mindent kell átnézni vagy átgondolni, keresni, ahhoz, hogy értelmes tartalom kerüljön fel az oldalra.

Fontos a kommunikáció, a napi aktivitás, tudom.
Ezért is sajnálom, hogy rossz a laptopom és nem tudok online lenni.
De ígérem, amint jó lesz a laptop, folytatni fogom a cikkezést, van bőven téma, amiről azt gondolom írni kell.

Indulni fog néhány projekt is, ezeken is folyamatosan dolgozok.

Talán a legnagyobb köszönetet azoknak az embereknek mondanék, akiknek szinte a virtuális edző szerepét töltöm be.

Tényleg nagyon hálás vagyok, mert ez nem kis bizalmat jelent, hisz nekem nincs semmi papírom arról, hogy edző lennék, mert nem is vagyok. Mindent, amit mondok a saját tapasztalatom mondatja velem.

Attól függetlenül, hogy nem terhel semmilyen felelősség, hisz mindig elmondom, hogy csak egy srác vagyok, egy ”amatőr sportoló”, érzem a felelősséget a  ”klienseim” iránt.

Ezért veszem olyan komolyan ezt az oldalt.
Ez nem játék.

Igyekezni fogok, hogy minél inkább színvonalassabb legyen az oldal.

Ez a cikk alapjáraton, ahogy a cím is sugallja a tanulásról fog szólni, vagy talán még jobb kifejezés az odafigyelés.

De még mielőtt elmerülnék a gondolataimban, elmondanám, hogy a mindent elérhetsz, és a semmi sem lehetetlen állítások igazak.

Hiper-szuper dolgot sikerült összehoznom. Izomlázam lett edzés nélkül.

Hihih Csak egy egyszerű átmozgatást csináltam, semmi megterhelő gyakorlatot, másnapra, ill., harmadnapra a mellizmomban mégis izomlázhoz nagyon hasonló tünetet éreztem. Aztán egy kicsit gondolkodtam.
Tény, hogy minden embernek rövidülnek az izmai, ezért sem árt a nyújtás.
Ez alól a probléma alól én sem kaptam felmentést, ráadásul a betegségemből adódóan nekem hamarabb feszülnek be az izmok, mint a ”normál” embereknek. Különösen érzékenyek a pectoralis major-jaim. Főleg a felső részen. Erre a problémára csak a nyújtás az ellenszer.

És hogy hogyan kapcsolódik a tanulás, meg az odafigyelés ehhez?
Már amikor csináltam az átmozgatást, akkor éreztem, hogy valami nem smakkol és inkább nem edzettem le magam. Régebben ezeket a kis jeleket figyelembe se vettem. Most már igen. És úgy érzem, hogy jól tettem. Lehet, hogy van olyan, aki azt mondaná erre, hogy túl óvatos vagyok. De inkább leszek túl óvatos, meg ”csigatempós” minthogy aztán egy esetleges bukta után 2-3 hónapra kidőljek.

A fenti sorokban a tanulást egyfajta önismereti utazásként tüntettem fel. Azonban lehet tanulni és kell is mástól is tanulni.

Bár manapság nem olyan egyszerű normális embereket találni, olyanokat, akiknek van mit adnia.
Én szerencsésnek mondhatom magam, hisz találtam néhány fiatalembert, akiktől tanulhatok. És hogy mit? Legfőképpen szerénységet. Én is olyan akarok lenni, mint ők. Magabiztos, de mellette szerény.
Teljesen máshogy látom a dolgokat, mint a legutóbbi bukásom előtt.
De úgy gondolom, ez megér egy külön cikket.

El tudom fogadni azt, hogy gyenge vagyok, mint a harmat. Viszont lelkileg törhetetlennek érzem magam. Hogy ez honnan jön? Onnan, hogy nem hajszolom az eredményeket.

Nyugodt vagyok. Bárhogy is alakul, bármit is fogok elérni, azt jutalomnak fogom minősíteni úgy, ahogy azt 6 évvel ezelőtt  tettem. Nyugodt vagyok, hisz a tudat, hogy emberek miattam is akarnak változni, pl Rebbecca, aki annak ellenére, hogy ép nem vagyok "csúcsformában" az én ”Edzéstervemet” követi, ezzel csakis engem erősít lelkileg, hogy akkor valószínűleg valamit jól csinálok.

Elnézést szeretnék kérni, hogy ha ez a cikk csöpögős, vagy lelkizős lett.
De nekem figyelembe kell vennem azt, hogy sok embernek a lelkizés segíthet ahhoz, hogy megerősödjön. És ha ez kell, akkor nekem is ezt kell csinálnom. Ez a példakép dolga. Néha lelkizéssel, néha virtuális seggberúgással ösztönözni a másikat.

Remek hírekkel szolgálhatok.

1.

Ünnepekre haza mentem, oda, ahol van bordásfal és hely edzésre. Nem mondom, hogy azonnal nekiálltam, hisz december 18-ától, január 3-ig voltam otthon.

Edzeni csak dec. 27-én kezdtem, viszont onnantól nem volt megállás jan. 3-ig, ami azt jelentette, hogy 8 napon át edzettem napi szinten. Volt előtte időm szépen eltervezni mindent. Gyorsan elmondom a lényeget. A célom az volt, hogy minden nap ”nyúzzam” magam, de ne a végkimerülésig, hogy maradjon erő a következő napra. Be is jöttek a számításaim. Ugyanis úgy számítottam, hogy jan.3-ra el fog fogyni az erő, hat el is fogyott, de nagyon.

De hát nincs is min csodálkozni, pihenés nélkül végig toltam. A videóban látható rutinnal szépen leedzettem magam. Természetesen volt egy kis izomláz, pont annyi, amennyi kell. És hogy ez igazából miért is esett olyan nagyon jól?

Mert bebizonyítottam magamnak, hogy már bocsánat a szóhasználatért, de van rá ”Tököm” hogy annyi bukta meg annyi negatív dolog után is nekiálljak és csináljam, és hogy az a tűz, ami anno bennem tombolt, most is perzsel.

Tudom, hogy rengeteg meló áll előttem, de ülök elébe. Viszont azt is sikerült tisztáznom magamban, hogy semmit sem fogok sürgetni. Ha a testemnek idő kell a regenerációhoz, az adaptációhoz a tanuláshoz.(ugyanis tanulok újra mozogni) akkor én meg fogom neki adni. Akár egy évet is fogok várni, vagy akár többet is, ha a szervezetem megkívánja.

Persze a ”várás” szó alatt, nem punyulást értettem, hanem azokat az alapgyakorlatokat, melyek a videóban szerepelnek. Talán lesznek, akik azt mondják, hogy ez olyan egy helyben toporgás lesz. De ez nem fog érdekelni. Lényeg a biztonság. Remélem teljesül majd a nagy álmom és újra el fogok tudni menni a fegyencedzés talira.

De ha esetleg nem épülnék fel addigra annyira, hogy esetleg nem tudnék egy jó zúzósat edzeni,(bár ettől azért nem félnék, az Adrenalin megteszi majd a hatását) de ha mégsem, akkor mi van? SEMMI. Mert nem azért megyek oda, hogy mutogassam magam. Engem, aki ismer, az tudja, hogy mit tettem le az asztalra. Sokan alapból tisztelnek.
Elnézést, ha ez nagyképűnek hangzott.

Lényeg a lényeg, ha el is jutok oda, akkor én azt szórakozásnak fogom minősíteni, nem versenynek, vagy ki mit tudnak.

Mert biztosan vannak nálam sokkal erősebb atléták. De vajon hányan kaparnák ki magukat olyan mélységekből, mint ahogy azt én teszem.

Az igazság az, hogy mindenkinek kijár a tisztelet, függetlenül attól ki hol tart. Én nem árt, ha a szerénységet gyakoroljuk, hisz pont ettől válunk naggyá.

2.

Nagyon nagy örömmel jelentem be, hogy immáron a harmadik embert sikerült megfertőznöm az edzés szeretetével. Judit Fejér és Tacsi Imréné Marika után Rebeccát is elkapta az edzőláz Jelentem tetszik neki. Saját írása szerint is mindig aktívan élt. Azt gondolom, hogy én csak egy kicsit besegítettem, ennyi az én érdemen, BÜSZKE VAGYOK RÁD REBECCA ÉS KIVÁNOK NEKED SOK SIKERT ÉS KITARTÁST!! DE EZZEL SZERINTEM NEM VAGYOK EGYEDÜL

Hosszú és fordulatos év volt ez számomra.

Idézhetnék a DSP-től

”Egyszer fent, egyszer lent, mint a lift ez így megy

Mindig más a szitu, bejárunk minden szintet

Nem tudhatod, hogy holnap mit veszítesz, mit nyersz

Kip-kop! Bekopog a sors, amit nem ismersz”

Annyi minden megtörtént, hogy a fele is sok. Nem is fogok mindent leírni. Amikor ezt a cikket tervezgettem, rengeteg minden járt a fejemben. S még most is. Azt gondolom, hogy az idei év próbára tett. Nem kicsit, nagyon.

A nyár egyszerűen csodálatos volt, egy nagy álom beteljesülése.Egykezes fekvők, side to side ausztráliai huzik, rendes huzik, is mentek.Izom, munka minden stimmelt. Megtapasztaltam milyen az, amikor bajnok vagy.Király volt, ezzel csak az volt a baj, hogy egy idő után elszaladtak a lovak velem. Nem figyeltem kellőképpen a bemelegítésre, nyújtásra.

Hála az égnek nem történt baj, nem szenvedtem el komolyabb sérülést.

De mégis jött a bünti, igaz más formában. Megváltozott az életstílusom egy jó időre. Ezt sok minden befolyásolta, de főleg én. Lustulással, csipsz evéssel stb stb...

Nagyon nehéz volt innen felállni. De úgy gondolom jó lecke volt. Sokat tanultam magamról. Valamint azoktól az emberektől, akiktől kaptam a virtuális seggberúgásokat. Köszönetet szeretnék mondani, (Írni) Nektek is EFW követőknek, hisz a legnehezebb pillanatokban, rátok gondoltam.

A nyári fekvőtámasz kihívásra. Victória Freedom és Tomi Vörösmarty Peczkó elképeztő kitartására. És arra, hogy ezek az emberek miattam nyúzták magukat és ezzel az összetartásukat mutatták.

Tulajdonképpen ez a gondolat, amely kirángatott az önsajnálatból, meg abból a kattant állapotból, hogy minek ez, nem megy ez stb.

Van itt még egy ember akinek különös képpen nagy szerepe van abban, hogy abba hagytam a punyulós, igaz pont ezért kényelmes időszakot.
Kovács Zsigmond Harcostárs. Neki sem éppen perzsaszőnyeggel van letakarva az útja. Köszönöm szépen a tartalmas hozzászólásaidat, amik húzatókötélként szolgáltak. A húzatókötélért, amit most már mindketten húzunk, s bízom abban,hogy sok embert sikerül majd kirántanunk a lustulásból.

A többi kedves olvasó- követő is nyugodtan kommentálhat. Megkereshet. Aszemélyes profilomon is. Történeteket mesélhetek. Biztos vagyok benne hogy sokaknak segíthetünk EGYÜTT!

Én mivel most keztem, nagyon rossz állapotban vagyok. Rengeteg idő fogkelleni ahhoz, hogy kiépítsek egy megbízható alapot. De most pl 4 napból 3x edzettem, tegnap pihi, de már ma is összeszenvedek majd valamit, hihi.

No hamár Karácsony meg új év, milyen ember lennék, ha nem kívánnék nektek boldog békés ünnepeket?

hmmm
Emm

BOLDOG BÉKÉS ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK
MINDEN KEDVES OLVASÓNAK!

De a fa alá zokni meg pulcsi helyett jó adag KITARÁST meg AKARATOT ajándékoznék... azt úgysem kell becsomagolni :D
Na jó, azért becsomagoltam :D


Boldog új évet!

Ez volt az ezévi utolsó cikk.
De nyugi aktív leszek az ünnepek alatt is.

Amint már azt korábban is jeleztem, változnak a dolgok. Ráadásul van egy kis plusz motivációm is. Hisz azzal, hogy Rebecának ”segítek” van bennem egy ”meg kell, hogy mutassam” érzés. Mert ha én képes vagyok rá, akkor ő is.De mindenféleképpen meg szerettem volna köszönni a bizalmát. Nagyon jólesik.

Meglepődtem, hisz most jelen pillanatban enyhén szólva sem sziporkázok.Nincsenek Archer Ausztráliai húzódzkodások –Oldalról-oldalra, nincsenek egykezes fekvőtámaszok....sőt de erre még visszatérek. Tulajdonképpen 0-ról kezdek építkezni. Ennek ellenére Rebeca bízik bennem. És ez a nagyon-nagy dolog. Sikerült tisztázni mindent. Sikerült tisztázni azt, hogy nem vagyok hivatalos edző, sőt nem hivatalos sem, ennek ellenére úgy gondolom, tudok egy picit segíteni. Jó példa rá Tacsi Marika, Timcsi édesanyja, vagy Judit Fejér példája. Bár Juditról nem írtam cikket, ez hiba volt. Ő volt az első ember, aki úgymond a ”segítségemet” kérte. Büszke vagyok, de nem magamra, sokkal inkább a fent említett hölgyekre, hisz mindketten a mai napig aktívak. Judit esetében a Kettlebell is előkerült :) Amit bár én nem használok, ettől még egy nagyon hasznos eszköznek találom. Csak annyit tudok mondani, vagy hát ez esetben írni, hogy csak így tovább.

Nem véletlenül hoztam elő ezeket a példákat. Rebeca, nincs azzal semmi baj, ha úgy érzed, hogy nullán vagy.Egyszer mindenki volt nullán, sőt valaki többször is. De mindig fel lehet állni. Csak akarni kell.

Én is most kezdem, bár már nem tudom pontosan hányadszorra kezdem újra. De nem is ez számit. Csak az, hogy van e benned elegendő tűz.

Jelenleg nem tudok összehozni 3 normális fekvőtámaszt. Szóval sírhatnékom van. Mert volt idő mikor az egykezes fekvőket próbálgattam.Tudom mit kell csinálnom, hisz lepróbáltam magam. Bár furcsa a szitu, de egy egyszerű négykézlábra állás is problémát okoz. Beremegnek az izmok, egyszerűen nem bírom el magam. Kínos, vagy sem, ez van.

Most az edzésem így néz ki

7 guggolás

7 falfekvő

7 négykézlábra állás

7 has-prés 

7 ausztráliai huzi

plank próbálkozások

És szerintem jó darabig így is fog kinézni

De jelentem végre edzek!

Rebecának pedig sok sikert, és kitartást KIVÁNUNK!

Ezt gondolom nyugodtan állíthatom az összes 464 EF Workout követő nevében.

Múlt hét óta jobban érzem magam, nem tudom mi történt, csak sejtem. Ugyebár múlt héten megírtam a Rebuild cikket.------>http://ef-workout.blog.hu/2015/12/03/rebuild-ujjaepites

Kifejtettem az okokat, miért nem megy az edzés, de ami még ennél is fontosabb, hogy beláttam, úgy igazából csakis magamat hibáztathatom a visszaesésemért.(Lustaság) Egyfajta megkönnyebbülés volt, hogy kiírtam magamból.

Amióta úgymond ismertebb lettem az által, hogy mozgás korlátozottságom ellenére is edzem, azóta tényleg úgy álltam minden egyes edzéshez, hogy „ezt most meg kell csinálnom”. Hihetetlenül megtisztelve éreztem magam, amikor azt hallottam sokaktól, hogy „Te vagy a példaképem!” Igen, ez egy csodálatos dolog, épp annyira csodálatos, mint a mennyire mumus tud lenni.

Az én olvasatomban az igazi példakép nem törik meg, nem bukik el. Ezért is maradtak el mostanában a cikkek. Nem akartam csalódást okozni, vagy azt írogatni, hogy „Megint nem csináltam semmit”

Jelentem sokat tisztult a kép. Beláttam, hogy nem lehetsz mindig a toppon, nem lehetsz mindig fresh.

Életem során már többször is fel kellett állnom nehéz helyzetekből. Csak mivel már egy jó ideje minden klappolt, úgymond elfelejtettem, milyen az, amikor a padlón koppansz. Úgy gondolom ez az igazi ereje az embernek, ha beismeri, hogy bukott, de fel akar állni.
Eljött az a nap, amikor belenéztem a tükörbe, és nem tetszett az, amit láttam. Izom sehol (ahhoz képest, ahogy kinéztem). Aztán csak annyit mondtam, hogy,:What a fuck happened with you man?
Változtatni kell ezen. Nem holnap se holnapután, hanem most!

Jelentem mentálisan már úgymond a jó irányba állítottam magam. Már ”CSAK” fizikálisan kell.