Életünk során  több milliószor kerülünk olyan helyzetbe, amikor döntenünk kell.
Tulajdonképpen döntéseink alapján  formálódik az életünk. Az egészen apró döntésektől kezdve, mint pl. hogy elolvasod-e ezt a cikket, egészen a komoly döntésekig.
Nem, nem világmegváltó döntésekre gondolok.
De eljöhet egy olyan szituáció, mint nálam.

Aki régebb óta olvas, a törzsolvasóim meg pláne tudják, hogy egy igazi erőcentrikus sportoló voltam és vagyok. Mindent alárendeltem a nyers erőfejlesztés érdekében.
És büszke is vagyok arra, amit elértem.

Soha nem hátráltam meg. Az évek során jó néhányszor le is sérültem.
Ebben benne volt a saját tudatlanságom is, ”tanulópénz”.
Rossz mozdulatok, hiányos melegítés, nyújtás, de előfordult olyan is, hogy csak pechem volt.
Mindegy, volt, ami volt.
Mindenből tanultam egy kicsit és mindig csiszolódtam.

Az igazi próbatétel az volt, és a mai napig is az, hogy bizonyos okok miatt, nem tudtam edzeni,
vagy mert nem volt hely, vagy mert alig vagyok otthon.
Valami mindig volt és van.

Fizikailag 0 vagyok és ez az, amit igazán nehéz feldolgozni.
Valamint azt, hogy ha már edzés lehetőséghez jutok, akkor sem csinálhatom azt az erőcentrikus edzést amit szeretnék.
Annyira le vagyok gyengülve, hogy gyógytornáznom kell és
ennek semmi köze a rendes edzéshez.
Emiatt sírni tudnék.

Mint azt a cikk elején írtam, döntéseink alapján formálódik az életünk.
Dönthetnék úgy is, hogy abbahagyom, hisz sokszor nem megy úgy, ahogy szeretném. Ez volna a könnyebbik út. Elvileg cseszhetnék az egészbe, sőt gyakorlatilag is.
De nem fogom megtenni! Ha ilyen gyógytornás ”Izéket” kell csinálnom, akkor ezt fogom tenni.
Úgy döntöttem, hogy maradok az utamon. És igaz, ennek az egésznek két oldala van.

A fizikai, mint azt korábban írtam 0, viszont a lelki és a mentális oldala nagyon erős és kiegyensúlyozott.
Én eldöntöttem magamban, hogy erős maradok és hogy jó vagyok.
És igazából nincs szükségem senkinek semmit bizonygatni

Edzek amikor tudok, úgy ahogy tudok. Még így is többet teszek le mint az emberiség 70 %-a.

Gyerekek, rájöttem arra, hogy csak el kell hinni, hogy jó vagyok.
És nem kell azon szorongani, hogy ez, vagy az most nem megy.

Viszont azért el se kell szállni, tudom.
És továbbra is megvan bennem a segítőkészség, ha valaki el szeretné kezdeni az edzéseket.

Végül elnézést szeretnék kérni ezekért a hosszú kimaradásokért.
Néha nehéz cikkformába önteni a gondolatokat, remélem most sikerült.
Nem vagyok valami aktív, érthető, hogy néhányan elhagyták az EF-Workoutot.
Őszintén sajnálom!
Igyekszem aktívabb lenni.