Intró
Tudom, hogy megint a láthatatlant játszottam, de nem könnyű mosolyogni mikor nincs rá ok...

Úgy érzem, hogy megint cserbenhagytalak titeket, hisz kb. 600 év telt el, mióta cikkeztem.
Ez alatt a 600 év alatt sok minden megtörtént, de mivel ez egy edzős blog, megpróbálom kiszűrni az edzéshez köthető dolgokat.

Volt szerencsém augusztus első két hetét otthon tölteni.
Meg is voltak a tervek, hogy majd tolom az edzéseket minden nap.
El is kezdtem ezt a tervet, az első edzés még jól is ment, a második napon viszont nagyon nagy fáradtságot és hátfájást éreztem, jobbnak láttam tehát kukázni az aznapi edzést.
Harmadnapra ugyanazt a fáradtságot éreztem, meg mintha abszolute nem volna semmi, de konkrétan semmi erőm. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy elmúlt a hátfájásom.
A negyedik napra úgy voltam vele, hogy nem lesz semmi erőelem hisz szinte semmi értelmét nem
nem találtam.
Helyette nyújtások, vállkörzések meg a bordásfalon lógás volt.
Ez a kis lógás nagyon jót tett a gerincemnek.
Ettől kezdve világossá vált, hogy kuka a fekvő, a huzi, a minden, nekem most ilyenekkel kell foglalkoznom, mint a nyújtás, lógás, körzés stb.

Ami nagyon rosszul érint, hogy a régi erőm az úgy ahogy volt köddé is vált.
A guggolás is szinte a lehetetlen küldetés számba ment át, hisz olyan, mintha 1000 kés szúródna a térdembe.

Magyarán le vagyok gyengülve.... nem kicsit.... nagyon.....
Én mégis örülök, hogy ennek ellenére odaálltam és megcsináltam.

Nagyjából így nézett ki az első otthon töltött hetem, de sajna második rosszabbra sikerült, mert
nem tudtam edzeni.

Nem úgy jöttek ki a napok.
Abban hogy,  az ember mozgássérült, az a legeslegrosszabb, hogy az ember mindig másra van utalva.
Egyszerűen nem tudtam edzeni.
Ilyenkor ez mindig szarul esik.
Mindig összecsúszok egy kicsit.

Eztán az emlékekbe kapaszkodok bele, meg  abba, hogy rengeteg mindent elértem és hogy annak ellenére, hogy most szar a helyzet SzuperEryckMan vagyok mert  rengeteg kínon átküzdöttem már magam.
Betegséggel járó dolgokat elsősorban fejben nehéz elrendezni. És az, hogy most fizikailag 0 vagyok csak erősíti bennem ezt az amúgy is rossz érzést.
De fel fogok állni, mint mindig. Ez a saját harcom és itt régen nem az izmokról szól a történet.