Intro:
Sűrűsödnek a napok, a cikkezésen kívül is bőven vannak teendőim, ezért előfordulhat az, ami most, hogy a febr. 8-i cikkígéretemet csak most tudom betartani. Elnézést szeretnék kérni ezért a kis kellemetlenségért.  

Ahogy a cikk címe is sugallja, ez egy laza kis cikk lesz.
Kevesebb szó esik a lazításról (szerintem), mint kellene. Épp ezért gondoltam arra, hogy ezt pótolni kell.

De még mielőtt belemerülnék a lazítás fontosságának boncolgatásába, kifejteném, hogy szerintem miért esik kevesebb szó erről a tevékenységről.
Nagyon egyszerűen megfogalmazva mert nem ”menő”.

Mert sokkal királyabb arról beszélni, hogy megy 30,40, 50 huzi vagy fekvő, esetleg hogy mennek a trükkök, mint arról, hogy most kellene egy kicsit nyújtani, lazítani, vagy csak egy light-osabb edzést végig vinni.

Az olvasóim tudják, hogy messze vagyok a régi formámtól, ám azt is tudják, hogy ez nem zavar, hogy sok dolgot máshogy látok.

Kvázi visszavettem a tempóból.

Ilyen volt a Valentin napi edzésem is.

Egyáltalán nem kapkodtam el a dolgokat.

Ez volt a terv:

2 körben 6 ismétléssel leedzeni a testet

Auszrál húzódzkodás, Falfekvő, Guggolás, Rendes fekvőtámasz, Hasprés, Plank.

A klasszikus menü.

Voltak gyakorlatok melyeknél sikerült a 2x6 ismétlés és voltak, melyeknél nem.

A vasárnapi edzésnek csupán annyi volt a célja, hogy jól érezzem magam. A gyengébb gyakorlatoknál, amiknél nem jött ki a 2x6 nem pánikoltam. Az egész edzés arra volt alapozva, hogy  szépen lazán nyugodtan le tudjam magam edzeni.

Egy light-os, lazulós örömedzés volt,

Arra jöttem rá, hogy nem kell hajszolni az eredményeket, mert akkor ez az egész görcsössé válik. Türelem kell ide és előbb-utóbb javulni fog minden. Plusz egy lazulósabb edzés során teret adunk a regenerációnak. Ami azért általános értelemben sem rossz.

Tényleg úgy kell hozzáállni, hogy „no stress“.

Annak ellenére hogy nem a fizikum fejlesztés volt a célkeresztben, nagyon-nagyon jólesett.

Ki merem jelenteni, hogy életem legjobb edzése volt. Hisz az edzés alatt, sem után nem éreztem fájdalmat. Meggyőződésem, hogy ezt a dinamikus bemelegítésnek köszönhetem.

Úgy is mondhatnám, hogy kimelegedtem a bemelegítéstől.

Főleg a vállaimon éreztem azt, hogy a falfekvő nagyon simám olajozottan megy.
Valamint az ausztrál húzódzkodás során sem húzódik már annyira a hátam.

Természetesen edzés után lenyújtottam magam.
De az is lassan, nem a „na most akkor rádőlök és nyújtom“ módszerrel,
hanem óvatosan, lassan rádőltem, és ahogy engedett az izom úgy dőltem be.
Főleg a mellizom nyújtásánál éreztem, hogy ez a lassabb nyújtásmódszer működik.

A fenti sorokból már kiolvasható, hogy nem hajtottam magam ki. Edzés végén is még maradt energiám. Ez egyáltalán nem gond. És egy pillanatra se volt az az érzésem, hogy hanyagoltam volna a gyakorlatokat, vagy hogy alibi edzésem lett volna.

Csak annyit edzettem, amennyit legbelül éreztem, hogy úgymond kell.

Overview:

Ezzel a cikkel azt akartam illusztrálni hogy az, ha valaki light-osabb edzésen vesz részt, az nem szégyen. Ráadásul, ha edzés alatt és után jól érzi magát, lehet, hogy többet tett az egészségéért vagy a céljáért, mint az, aki préseli magát.

Light-os edzés: Kicsit átmozgatom magam,  jó lesz ez.

Lustulás: Á majd holnap! Mi megy a Tv-ben?

A kettő NEM UGYANAZ!

KÉREM NEM ÖSSZEKEVERNI !!!