Intró:
A mai cikkben megpróbálom összefoglalni azt, hogy mitől érzem magam törhetetlennek, annak ellenére, hogy a fizikumom a habokban....

Az elmúlt hetekben nagyon sok minden megtörtént, ill., változott.
Mivel ez a blog őszinteségen alapul, be kell hogy valljam, kimaradoztak az edzések. Szétesett a rendszer, rendszer nélkül nincs progressz, progressz nélkül nincs motiváció. Vagy mégis?

Őszintén mondom, hogy kellemetlen ez az edzetlenség érzés. Én nem ehhez voltam szokva. Most nem megyek bele, hogy mi hátráltat, nem keresem a kibúvókat, helyette simán csak átmozgatom magam, igaz, ez nem ér fel egy rendes edzéssel, de többet ér mint a TV-nézés, nasi majszolás.

Fizikai értelemben tehát progresszióról nem beszélhetek, sokkal inkább regresszióról....

De az elmúlt hetekben történtek olyan dolgok is, amik miatt a mentalitásom szinte törhetetlen. Nem csak az, hogy vannak emberek, akik tőlem kérnek tanácsokat, meg azért sem, hogy elhatároztam magamban azt, hogy még inkább tanulmányozni fogom a calisthenics és a súlyzós erőfejlesztés világát.
Az igazi ok, hogy fejben miért érzem magam törhetetlennek az, hogy 3 szakértő is (2 edző, 1 gyógytornász) is azt monda, hogy igenis látszik, hogy komolyan veszem a dolgot és értek is ahhoz, amit csinálok. Ez az igazi elismerés.

Nyilván ez még nem jelenti azt, hogy edző vagyok, rengeteget kell még tanulnom. De ez a 3 ember nagyon megnyugtatott.
Ettől még ez az online-coaching egy teljesen új terep.
De mostantól kezdve egy picit magabiztosabb leszek ebben is.

Tehát motivációm van, amint lehet összeállítani egy edzésrendszert, és tanulni.