Igen, tudom, hogy csúsztam, mármint a cikkezéssel, meg az edzésekkel. Volt egy kis kisiklásom, nem úgy jöttek ki a lépések. Egyszer fent, máskor lent.

Kicsit visszavettem a tempót, igaz, hogy a fizikum kicsit visszaesett, de ízületi szempontból nézve jobban jártam. Gumiszalagos gyakorlatokat csinálok, főként a váll lazítása miatt.
Naná, hogy fekvőzök, guggolok, láb emelek, húzódzkodok.

Eközben a légzésen van a hangsúly. Fekvőknél kifejezetten beválik az, hogy csak a  belégzésre és kilégzés figyelek. Jelen pillanatban nem tudom megmondani, hogy mennyi ment ki. De azért van egy sejtésem, hogy valamivel kevesebb, mint amikor ’’Fekvőtámasz-centrikus’’ volt az edzés.

Mint mondtam, változtattam, most a lazítás, mozgástartomány fejlesztése az elsődleges célom.
Ennek ellenére, hogy nem az erőfejlesztés van a célkeresztben, nagyon jó dolog történt a múlt héten.

Lassan kontrolláltam felhúztam magam a húzódzkodón, (megpróbáltam minél inkább hátból húzni) a szem horizontja feljebb volt, mint a húzódzkodó. Onnan aztán visszaengedtem magam majdnem teljes nyújtásig.
Ez még így sosem sikerült.

Hozzá kell tennem, hogy lefele érkezésnél kicsit pattant a vállam (nem fájt). Valószínű, hogy még nem volt eléggé bemelegedve, vagy szoknia kell még a dolgot.

Összegzés: Úgy vélem elhanyagolható az erőszint csökkenés a Pidbull Mode –hoz képest. Jól döntöttem, hogy egy kicsit visszavettem, legalábbis az ízületeim ezt sugallják. 

Ennek a cikknek pont azért lett az eredmény a címe, mert én úgy gondoltam, hogy a lassítás = lecsúszás. De paradox módon nem érzem magam rosszabnak vagy gyengébbnek.