A mai bejegyzés kicsit más lessz mint a az eddigiek.
Néha nem árt lenyugodni, sőt, még az ebernek a hasznára is válik.
Hogy ez mit is takar hamarosan kiderül.

Aki e blogot olvassák, bizonyára tudják, hogy ”hatalmas” sikereket értem el. Hogy miért tettem idézőjelbe?Azért mert biztosan vannak olyanok, akiknek az, ami nekem sikerült, nekik piskóta.(Frank Medrano,Hannibal For King,Denis Minin,Lord Vital....) és még sorolhatnám a Superhuman atlétákat.

De számomra az egylábas guggolás, az egykezes fekvőtámasz tényleg már-már csoda számba megy át. Az életemben nem gondoltam volna, hogy nekem ezek sikerülhetnek.Nyilván nagyon sokat kell még ezekez gyakorolni, messze vanak a tökéletestől, de a lényeg hogy meg tudom őket csinálni. A puszta tudat, hogy meg tudom csinálni az egykezes fekvőtámast.Feldobta az önbizalmamat. Sokkalta vidámabb és boldogabb ember vagyok.Gyönyörű dolog látni azt, ahogy a sok éves munka gyümölcsözik. Nem volt mindig sunshine meg happiness. Rengeteg sérülésen mentem keresztül.....

Tényleg nem akarok magamból hőst faragni,és pont az, hogy emlékszem a sötét műltra, az ami nem engedi azt, hogy elszálljak, na meg a tapasztalat.

Régebben még vastesó (Gyúrós) koroszakomban is volt eggy ilyen nagyon növő, izmosodó időszakom.Ekkor sokkal könnyebben mondtam a haveromnak azt hogy „Tegyé még pogácsát a rúdra ” Mint később kiderült nem kellett volna hetente extremitásokba hajszolni a szervezetem....
De ez a tapasztalat is a javamat szolgálja.

Most hogy meg van az egylábas guggolás, egylábas fekvőtámasz, természezesen úgy érzem hogy nagyon sok mindenre képes lehetek. Most a ”kattant ” agyam azt mondatja velem: Terhelj, terhelj,terhelj, próbáld meg ezt,azt, amazt. Magyarán hogy folyamatosan terheljem magam. De a gondolkodásért felelős rész ezt mondatja velem: Maradj nyugodt, nem kell a folyamatosan növekvő terhelés, különben sérülés lessz.
Úgyhogy inkább gondolkodom és nem zilálom szét magagam.

Persze meg van egy terv, azt kőkeményen végigtolom. De új gyakorlatokat nem próbálgatok. Majd eljön annak is az ideje, ahogy eljött az egykezes, egylábasaknak is. Számomra azt jelenti a ”Tisztán látni” szókapcsolat, hogy ok hogy megtudom csinálni ezt, meg azt, de ettől függetlenül ne legyenek irreális elvárásaim magammal szemben.

Nyilván büszke vagyok arra, amit elértem, de a földön szeretnék maradni. A legjobb módja ennek az, ha nyitott szemmel és tiszteletudóan élek tovább.

„Akkor fognak téged tiszelni és felnézni reád, ha te is tisztelni és becsülni fogsz másokat”

Biztosan nem fogjátok elhinni amit most leírok de így van.

Minden egyes edzés előt eszembe jut Tar Gabi. Ez a srác egyszerűen elképesztő. Tele van energiával és jó kedvel. Tisztán emlékszem mikor az első fegyencedzés találkozón azt mondta „Menni fog az az egykezes fekvő”.Leírhatatlan érzés volt, mikor sikerült.Emlékszem hogy ez után csak nnyit mondtam „Igazad volt” Mindig nagyon feldob amikor írok vele.Folyamatosan motivál. „Tóljad! Nyomjad! Ne add fel!Veled vagyok Tesó!” nem akarok senkit megbántani hisz biztosan sokan vannak akik bíztatnak, és ezúttal is köszönöm nekik.De amikor Gabi írja ezeket akkor tényleg őszintének érzem....Igen persze lehet most itt mondani hogy ez csak facebookos írogatás, meg oda-vissza motiválás. De én tényleg a TESTVÉREMNEK érzem.
Rengeteg dologban segített És ezt nem feledem.

Egyszer majd, ha minden jól megy, szeretnék vele egy közös edzést tólni....

Tolunk majd egy FreeStyle-t Biztos jó buli lessz!