Sok idő eltelt a legutóbbi cikkem óta, most megtöröm a csendet. Annyi minden történt velem, nem is tudom hol kezdjem. Volt jó is, rossz is.

Na, akkor el is kezdem. Edzésileg, olyan hullámvasút jellegűen telnek a hónapok. Egyszer fent, egyszer lent. Lazítás-nyújtás-erősítés, meg egy pici visszaesés is volt /van. Persze rossz érzés gyengének lenni, de egyáltalán nem adom fel.Nem olyan fából faragtak.

Edzek, igaz lightosan, most jelenleg súlyok nélkül, fekvőtámasz nélkül. Tényleg csak ilyen nyújtások szintjén. Én tudom, hogy többet kellene vele foglalkoznom. Amint korábban említettem, van egy kis visszaesés, abból kifolyólag, hogy nem tornázom rendszeresen. Érzem, hogy egy picit be vagyok feszülve. Ez ugyebár nem jó a hátnak, vállnak, mellkasnak. Amint lesz egy picit több időm, újra ráállok ezekre a dolgokra, elvégre az egészségem a tét.

Mindig kell keresni valami olyat, ami boldoggá tesz. Jelen pillanatban az edzésben nincs sikerélményem. Mással foglalkozom, angolt tanulok és pc grafikát. Mivel mindkettőben sikeresebb vagyok, mint az edzésben, ezért több időt áldozok ezekre.

Nem tornázom, mégis foglalkozom a tornázással. Na most ez hogy van?

Egy egyiptomi lánynak segítek úgymond edzeni. Azon vagyok, hogy mindent, amit tudok átadjak neki. Boldog vagyok, hogy segíthetek. És még boldogabb, hogy meg tudom magam értetni vele.
Hát, ez most így ennyi lenne, amint van valami új, jelentkezem.