Ma reggel még úgy ébredtem, hogy az okokról és a gátakról mesélek majd. Hogy mi és hogy akadályozza az edzésem. Rengeteg dolog van, ami egyszerűen nem úgy alakult, ahogy kellett volna.

Ebben a cikkben egy okot írok körül, ami tényleg befolyásolja az edzéseket.

Gondolom, mindenkinek megvan a maga kis ”birodalma” ahol van helye edzeni. Egy szoba bordásfallal, kettlebell-el, súlyokkal, kinek mi fekszik.

Én mostanában nagyon ritkán kerülök ”Haza” ilyen értelemben. Ha mégis, akkor viszont belátással kell lennem édesapámékra is.
A régebbi olvasók biztosan tudják, hogy általában hétvégén szoktam edzeni.
Édesapám szokott segíteni pl. súlyokat kikészíteni, az edző szivacsot leteríteni, a gumiszalagot kihozni...stb. ilyen dolgokat.

De amióta új munkahelye van, sokkal fáradtabb is. Nyilván hagyni szeretném, hogy legalább a hétvégén pihenje ki magát. Ezzel nincs semmi baj.

Van ez így.

Magyarán mondva megszakadt a rutin.
Nem tudok a megszokott helyen a megszokott időben edzeni.

Ez a tény eléggé befolyásolta azt, hogy most nagyon visszaestem.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Viszont ha őszinte szeretnék lenni magammal, akkor azt is be kell látnom, hogy az én hanyatlásom nem ezen múlott. A fenti okra  nyugodtan rá lehet sütni a kifogás jelzőt.

Oké, hogy nincs bordásfal, nincs húzódzkodás, guggolás.
De attól még lehetett volna fekvőzni, has présezni, lábat emelni.
Én mégse tettem.

Ki merem jelenteni, hogy 70%-30%-ban az én hibám az, hogy lecsúsztam.

Már egy idő után azt vettem magamon észre, hogy nincs kedvem, és inkább beültem Tv-zni

El is árulom, hogy miét nincs igazán kedvem.
Ahhoz képest ahol tartottam, (Az egykezes fekvő, Ausztrál húzódzkodás-Archer-változat, majdnem 2 perc plank) most sehol se vagyok.

Az, hogy nem vagyok azon a szinten ahol voltam, a napnál is világosabb.

Szerencsére nemrég kaptam egy virtuális seggberúgást, ami ráébresztett arra, hogy csinálni kell. Hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek és nem adják fel!

Akkor én hogy a faszba engedhettem ennyire, hogy lecsússzak. Ez egyszerűen nem én vagyok. Változtatni kell ezen. Igazából mérges vagyok magamra, hogy belustultam.

De minden rosszban van valami jó is
Ebben például az, hogy belátom és fel is vállalom azt, hogy a saját hibám.

Megkezdtem az edzést.
Bár csak bemelegítés szintjén, de már ettől is sokkal jobban érzem magam.

A következő cikkben az első lépésekről írok majd.

Ciki, vagy nem, 0-án vagyok.