Egész a közelmúltig azt hittem, hogy a hosszabb kihagyás ront az állóképességen, erőnléten. Úgymond a paraszt logika ezt sugallta. Ha nem tornázol, gyengülsz. Ezt én tulajdonképpen tényként kezeltem, épp ezért értetlenül állok ill., ülök a dolog előtt.

Az utóbbi napokban kimaradoztak az edzések. Pontosabban szept. 6-15 között nem csináltam semmit. Nevezhetném passzív pihenésnek. Szept.-15-én már úgy azt mondtam magamnak, hogy azért illene már valamit csinálnom, így hát edzettem. Klasszikus fekvőtámasz, lábemelés, has-prés, guggolás, húzódzkodás. Ami tényleg nagyon meglepett, az volt, hogy a húzódzkodást és a guggolást leszámítva nem éreztem különösebb gyengülést a legutóbbi edzéshez képest.

A térdeimmel gondok vannak, hát igen, valahol csak kiütközik, hogy mozgássérült vagyok. Kifejezetten pattogósra sikeredett a fekvőtámasz, a has-préssel, valamint a lábemeléssel semmi problémám nem volt. Őszintén jó volt tudatosítani, hogy van bennem kraft.

Tehát az erőnlétem alig kopott valamit, ráadásul van egy kis izomtömegem, ami azért kezd alakulni, nem mondom, hogy nem szeretnék még izmosabb lenni, hisz ki ne szeretne, de ha a mostani étvágyamat veszem alapul, nem kell sokat várni, hogy izmosodjak. Simán 2 óránként tudnék enni.

De itt ehhez azért sok mindennel számolni kell. Pl: azzal, hogy izmosodok, a kilogrammok is ugrálnak fel azért, ezt észben kell tartani. Mozgássérült vagyok, és sok mindenben segítségre szorulok. Magyarán nem szedhetek fel 5-6 kilót, akkor igencsak nehéz lenne engem emelgetni.

A hosszabb szünet jót tett, sokat gondolkoztam egy projekten, és amint sikerül vennem egy új tornaszalagot (a régit már nem merem meghúzni), bele is kezdek.

Ez nem más, mint az „In the name of mobility” Azaz a mobilitás nevében. Immobilis vagyok, szóval nem lenne értelmetlen kifejezetten a mobilitással foglalkozni.

Összegzés: Nyugodtan ki lehet hagyni szerintem akár 2 hetet is, talán lesz egy pici visszaesés, de azt a kipihentség, frissesség feledtetni fogja majd. Próbáljátok ki!