Ez egy tényleg nem mindennapi történet.
Kitartás, akarat, szorgalom.

Ez a történet Tacsi Timi anyukájáról fog szólni.
Elnézést kérek azoktól, akiknek a tegeződős vagy a baráti hangsúly furcsa és idegen, de Marikával összebarátkoztunk, és nálunk ez a tegezés dolog normális. Ettől még a tisztelet megmaradt sőt…

Hogy kerültem én kapcsolatba Marikával. A Timivel készült közös képek alatt megjelentek Marika hozzászólásai, melyekben emlékeim szerint az állt, hogy mennyire felnéz erre a fiatal összetartó csapatra, valamint hogy milyen sokra tart engem, azért amit csinálok. Nem pontosan így írta, de ez volt a hozzászólásainak lényege. Aztán egy napon úgy gondoltam jó lenne egy picit megismerni. Hirtelen jött ötlet volt és elég sokat gondolkodtam rajta. Végül megkérdeztem Timit, és ö is jó ötletnek tartotta. Így aztán összeszedtem bátorságom és írtam Marikának. Örült neki és elkezdünk beszélgetni szinte azonnal edzésekről. Marika szerint az, hogy Timi és társai aktívan élnek, sportolnak becsülendő. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, illetve írom, hogy mint anya nagyon büszke lánya teljesítményére és kitartására, és a szó legjobb értelmében irigyelte a kitartását.



Igazából Marika is el szeretett volna edzeni. Említette is hogy ö is sportolt régebben, de hogy az egészségügyi problémák miatt, meg a kitartás hiánya miatt, meg az időhiány meg…..sorolhatnám, hogy mi miatt nem tornázott.
ez az ő felsorolása. Pedig nagyon jól tudta, és a mai napig tudja, hogy szüksége van a mozgásra. Továbbá említette. hogy már Timi valamint Szilvi is próbálták őt a testmozgás felé vezetni, de inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Ez után jött a nagy fordulat.

Voltam olyan bátor hogy felajánlottam azt, hogy segítek formába lendülni. Tisztában voltam azzal, hogy alap dolgokat kellet tisztázni, alapgyakorlatokat kellett írogatni. Alapszabályokat. Aztán végülis arra a döntésre jutottam, hogy elküldöm a saját videóm. Úgy gondoltam sokkal egyszerűbb lesz, hogyha látja a gyakorlatokat, minthogy csak magyaráznám, írogatnám. Ezt a videót teljesen nyugodt szívvel küldhettem el, hiszen nálamnál sokkal tapasztaltabb edzősöktől igencsak jó kritikákat kapott. Sőt mégy gyógytornász is zöld utat adott ennek a videónak tehát valóban jó.(Bocs az önfényezésért)

2014. július 23.

Ez volt az a dátum mikor is elkezdődtek az edzések.
Mivel Marika későn ér haza a munkából sokszor, szinte mindig este edz. Ez nem olyan nagy ügy, gondolhatnátok teljes joggal. De én viszont azt mondom, hogy ez igenis nagydolog. Este hazamegy fáradtan és kb. 22 órakor, mikor mások már pihennek, nos, ő akkor áll neki a napi rutinnak. Jol olvassátok NAPI RUTINNAK. 2014. július 23-ától szinte mindig minden áldott nap csinálja. S hogy ezt honnan tudom? Nos, onnan hogy minden nap írja hogy éppen mit csinált. Honnan tudod hogy igazat ír? Ez is egy jogos kérdés lehet. Én azt gondolom, hogy igazat mond nincs okom kételkedni a szavaiban. Nics oka valótlant állítani. Lelki ismeretes embernek ismertem meg. Természetesen vannak voltak s lesznek hullámvölgyek. És az ember nem mindig edz ugyan olyan intenzitással, és akadnak olyan napok is mikor kimarad , ez tényleg nagyon ritka. De önmagában az, hogy alig hagyott ki edzést, nem csak hogy tiszteletreméltó, hanem rettentően motiváló is.

Már ott tartunk, hogy ő motivál engem, nem én őt.
Most én vagyok olyan "nyegle" úgy hogy, van mit csináljak hogy visszanyerjem a formám. De rajta vagyok az ügyön.

Bár Marika nagyon szerény, szerinte az, hogy edz nem egy nagy Was ist das . De mindenki, aki edz, az tudja, hogy az edzés milyen nehézségekkel ill., hangulatváltozásokkal jár. Kezdve a - „ Ma nem edzek, mert izomlázam van.”tól a    - „ Ma nem edzem, majd holnap.”-on át egészen a - „ Jááj, már megint kezdhetem előröl.” -ig. Ezeket a hangulatváltásokat csak az tudja kezelni, aki valóban tudja, hogy mit akar elérni. Marika érti és tudja, hogy a- „Ha akarsz valamit meny és küzdj meg érte ” nem csak egy teátrális mondat. És küzd is a céljáért, az egészségmegőrzés.

Engedjétek meg, hogy egy pár sort írjak Tacsi Imréné Marikának.

Drága Marika, én kérek elnézést, mert az igazat megvallva nem hittem volna, hogy az a kitartás és lendület kitart egész mostanáig. Hatalmas meglepetést okoztál nem csak nekem, hanem Timinek is és valószínűleg a Tacsi család többi tagjának. Számtalanszor volt már olvasható, az az elcsépelt mondat, hogy: Semmi sem lehetetlen. De Te is azt igazolod, hogy ha van akarat, nincs akadály. Neked csak egy kis segítség kellett ahhoz, hogy tisztán lásd saját magad erejét. Ugyanis hihetetlen LELKI erő kell ahhoz, hogy ne hadd abba azt, amit csinálsz. Ezt most úgy értem, hogy sokkal egyszerűbb volna leheveredni a Tv elé, pláne ha az ember úgy esik haza a melóból. De te mégis Tv-zés helyett edzel. Én ezért vagyok RÁD olyan BÜSZKE.
Nem baj, ha az ember szerény, sőt ez egy fontos erény. De én remélem, hogy e cikkel is elérem azt, hogy ha csak egy picit is, de büszkébb leszel magadra. Igenis van mire büszkének lenned.

Egy dolog érdekelne. Miért én voltam az, akinek a tanácsait megfogadtad, mikor mások is jót akartak neked?


Ha még valaki eddig nem jött volna rá, hogy ez miért sikersztory
Akkor az most figyelmesem olvasson

VOLT EGY EGGY EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÉMÁKKAL KÜSZKÖDŐ EMBER AKI SZERETETT VOLNA VÁLTOZNI . ÉN NEM ÁLÍTTOM HOGY MOST MAKK EGYÉSZÉGES, DE BISZTON ÁLÍTHATOM HOGY SOKKAL JOBBAN ÉRZI MAGÁT VAN CÉLJA ÉS EZ A LÉNYEG.

Ha Marikának sikerült, akkor másnak is sikerülni fog!

Itt nem én vagyok a sztár, nem én vagyok a bajnok. Én csak biztattam és egy picit-irányt mutattam. Ennyi az én érdemem semmi több.

Maximum annyit ismerek el magamnak, hogy megszerettettem az edzést egy személlyel.

Nem vagyok edző max motiválásban tudok segíteni

Viszont a motiválást vállalom.